A településünkön Észak- Nyugat, Dél- Kelet irányban áthúzódó Gödöllői-dombság legmagasabb pontja a 274,6 m magas Géza-hegy. A dombvonulat egyben a Duna-Tisza vízválasztó vonala. A dombság legmagasabb pontjához a 344 m magas Margita-kilátóhoz a községből jelzett turistaút vezet.

A település területe geológiailag igen eltérő képet mutat. A felszínt zömében változatos vastagságú homokréteg borítja, amely alatt rendkívüli mértékben összetöredezett és egymásra torlódott kőzeteket helyezkednek el. Mélyfúrások igazolják a vulkáni kőzet maradványokat, és a Pannon- tenger valamint az Ős-Duna felszín alatti hordalékait. Különös gondot jelent a település Délnyugati részén egymást keresztező vízzáró agyagréteg, amely meggátolja a felgyülemlő csapadékvíz lefolyását és ezzel súlyos belvízi problémákat okoz az itt lakóknak.

Éghajlatát még az alacsony domborzat is befolyásolja. Amíg a völgyei fagyzugosak, a délre néző domboldal többlet-napsugárzásban részesül. A csapadék éves átlaga alig haladja meg az 500 mm-t. Csapadékot rendszerint a nyugati szelek hoznak. Gyakori, hogy a csapadékzóna a völgyekben elhúzódik és szárazon hagyja a dombvonulatot. A már említett változatos agyagréteg miatt a felszín alatti vízháztartás rendkívül eltérő. Száraz és talajvizes területek váltogatják egymást. Az utóbbin alakult ki a ma már nagy részben feltöltődött Reveti láp.

A korábbi cseres-tölgyeseket és nyírfásokat a település környezetében felváltotta az akácos és a fenyves. A település belső területére jellemzőek voltak az egykor virágzó gyümölcsöskertek.

A község jellegzetessége az 1941-re Bauhaus stílusban felépült római katolikus templom és a vasútállomástól község irányába épülő szoborpark. E területen régi település nyomaira nem bukkantak. Viszont 1986-ban a vízhálózat építése során az Aradi utcában a régészek egy Árpád-kori magányos harcos lovas sírját tárták fel. További ásatás negatív volt. A XX- század első évtizedeiben a mai tornaterem mögötti területen még két 1848-as honvéd sírja állt. Az elhunytak feltehetően az isaszegi csata (1849.IV.6.) sebesültjei voltak, akik a Vác felé vonuló fősereg oldalbiztosító szárnyán haladva itt lelték halálukat.

A turistatérképek még az 1990-es kiadásai is jelölik a mogyorós erdőben lévő Palotai sírt. Palotai, a terület (Fekete-puszta) nagybirtokosa volt, akit saját kérésére, végakarata szerint 1940 –ben temettek az erdőbe.